A finn �b�c� a finn nyelv �r�s�ra szolg�l. Az �b�c� a latin �r�st haszn�lja, formailag megegyezik a sv�d �b�c�vel.

Az �b�c�t a 16. sz�zadt�l haszn�lt�k, b�r ekkor m�g nem tartalmazta a sv�d eredet� bet�ket. Mivel Finnorsz�g 1809-t�l Sv�dorsz�g r�sze volt, a hivatalos nyelv is a sv�d lett. 1863-t�l teljes eg�sz�ben �tvett�k a sv�d �b�c�t, amit m�ig haszn�lnak. 1892-t�l a finn is hivatalos nyelv lett a sv�d mellett, de ez nem volt hat�ssal az �b�c�re.

Az �b�c� jellegzetess�ge a sv�d �b�c�ben is megl�v� Å, �, � bet�k, amiket azonban sv�d hat�sra az �b�c� v�g�re rendeztek. �rdekes, hogy az Å bet� hivatalosan ugyan az �b�c� r�sze, de a finn helyes�r�s nem haszn�lja, csak r�gies illetve sv�d nevekben.

A teljes, 29 bet�b�l �ll� �b�c�:

A bet�k nevei:

A B, C, F, G, Q, W, X, Z �s Å bet�k csak nevekben, illetve idegen eredet� szavakban fordulnak el�. �ltal�nos, hogy a nem nevekben szerepl� C, Q, W, X, Z bet�ket „finnes�tik”, azaz �t�rj�k �ket a finn hangrendszernek megfelel� bet�kkel: a C-t k-val, illetve ts-sel vagy egyszer� s-sel; a Q-t �ltal�ban k-val; a W-t v-vel; az X-et ks-sel vagy egyszer�en s-sel; a Z-t ts-sel vagy egyszer� s-sel. A G csak az ng kapcsolatban tal�lhat� meg a finn nyelvben. Ezen k�v�l skandin�v nevekben tal�lkozhatunk m�g a Æ, Å, Ø, Ð, Þ bet�kkel is, de ezeket is �ltal�ban �t�rj�k a finn �, �, �, d, th megfelel�ikkel.

N�h�ny idegen – f�k�nt szl�v – eredet� sz�ban megtal�lhat� m�g az � �s � bet� is, melyekkel az [ʃ] �s [ʒ] hangokat jel�lik, pl.: �akki („sakk”), T�ekki („cseh”), Bre�nev („Brezsnyev”). Ezek a bet�k az alapbet�ik al� rendez�dnek, mintha nem is lenne rajtuk mell�kjel. Egyes forr�sok sh, zh form�t haszn�lj�k helyett�k, de ez t�ved�sekre adhat okot, pl.: pasha (k�t k�l�n�ll� s �s h hanggal – „h�sv�ti �dess�g”) → pa��a („pasa”).